http://index.hu/belfold/2011/07/27/deustch_ki_a_fasz_az_a_thomas_melia/
Deutsch stílusával semmi baj, attól az apróságtól eltekintve, hogy általában a politikai színtér sörcsapokkal, átláthatatlan füsttel és borgőzös gondolatokban tobzódó agórájának szereplőinek érvpótló jelzőkészlete nem a politika szimbólumokkal a nemzetek tagjait méltó módon képviselni hivatott politikusok és intézményeik szakmai eszköztára. Végül is csak a helyszínt, a szerepet, a címzettet és a témát vétette el a nagyarcú úr. Ettől még persze tehet meglepőt politikus is, akár böföghet a diplomáciai ebédeken, pöföghet Trabanton élete végéig, de megszállottan segíthet minden sarkon a virágcsokor árus néniknek is, vagy lehet látványos hídugrást is tartani magasztos célok népszerűsítéséért (ez utóbbit télen még nagyobb figyelem is követné) és kerülhetne így is a médiák címlapjára. Azt pedig a ménesi úti oskolában is tanulhatta az úr, hogy magán és politikai megnyilvánulás különválasztása csak ábránd marad annál, aki politikusnak áll. Persze az is lehet, hogy Deutsch csak a Ganxsta Zolee féle marketinget értette meg, hogy ugyanis ha máshogy nem, a legocsmányabb beszéd által legalább "látszódni fogsz". Deutsch esetében meg talán még azt is el hisszük így, (ha kocsmapofázása miatt sokat beszélnek róla), hogy a látszattevékenység is értékes tulajdonság lehet.
Az pedig, hogy beszélünk Deutschról… hát sajnos, van az a szar a tv-n és a neten is, amit egyszerűen azért nézünk, mert nem tudjuk a marhaság ilyen fokáról levenni a szemünket… és miközben sajnáljuk szegény Deutsch bácsit, -mint Szalacsi bácsit egykor- mégis nézzük/olvassuk és közben azt mondjuk, „hogy ennyire gáz legyen valami, ez már csak a szórakoztatóipar lehet, de biztosan nem egy politikus értékelhető megnyilvánulása…”
Megoldás talán csak az lehet, ameddig politikai csillagát maga nem temeti maga alá Deutsch bácsi, ha nem beszélünk róla, inkább csak halkan szégyelljük, és sajnáljuk a nagyon szerencsést.
